„Úgy nem lehet politikai hatalomra szert tenni, hogy csakis az igazat, a színtiszta igazat mondjuk el az embereknek.”
Yuval Noah Harari
Egy újabb Harari idézettel indítanám azt a beígért folytatást, amelyre az előző Közlemény posztban hivatkoztam. Nos, a fenti gondolat alkotójának tágabb megtévesztő tevékenységével ugyan változatlanul nem szimpatizálok, ám azt el kell ismernem, hogy akadnak olyan meglátásai, amelyek olykor valódi és helyes összefüggéseket tárnak fel világunkban. Ebben az esetben, az idézet egy a történelmünk folyamán, mindig is igaznak tartott és örökérvényű megállapítást takar. Így valóban remek összefoglalása annak a ténynek, hogy a politikai hatalom kiépítését, nem lehet színtiszta kimondott igazságokra alapozni. Ennek több oka is lehet, amelyet a további bekezdésekben részletesen kielemzek és körüljárok. Azonban most mégis azt szeretném kérni, hogy elsősorban ne az idézetre koncentrálj, hanem a fotóra. Mert a fenti fotóval valójában egy adott pillanatot örökítettek meg. Ez a pillanat pedig az Orosz-Ukrán háború által okozott pusztítást tárja elénk. Abban a formában, hogy felrobbant és kiégett páncélozott csapatszállítók roncsait ábrázolva mutassa be, a konfliktus rideg és könyörtelen valóságát. Ha viszont jobban megnézzük a képet, feltűnhet egy az adott környezetben némileg idegennek tűnő, de annál szimbolikusabb jelentésű növény. Az elfonnyadt napraforgó, mely ez esetben az Ukrán mezőgazdaságot jelképezi. A napraforgó így közvetve, az agrárország és az élet pusztulásának szimbolikájával tesz mély benyomást azokra, akik a képet megtekintik egy-egy hozzákapcsolt írott cikk alatt. Ennek köszönhetően, a fenti igencsak hatásos fotóra, az online média rögtön lecsapott. Majd átvéve egymástól, számtalan további tudósítást, publikált cikket és kiemelt hírt építettek fel arra és jutott el vele – a média közvetítő szerepének eredményeképpen – a tágabb nyilvánossághoz. De mi a baj ezzel? Valójában csak annyi, hogy a fotón látható környezet és vele a készítés pillanatának valódisága manipulált. Mert igazából több változata is létezik a fenti fényképnek. Akár friss élettel teli napraforgóval, több virágtővel vagy láthatóan egy közelebbi beton vájatba beszúrva, éppúgy megtalálható. Annak érdekében, hogy a médián keresztül, minél nagyobb manipulatív hatást válthasson ki, az emberekből. Táplálva ezáltal bennük a félelmet, a szorongást és a gyűlöletet. Fel kell tennünk tehát egy kérdést. Ha a média – mint a politika szócsöve – ilyen mértékű befolyásolást tud elérni egy adott pillanat állapotának meghamisításával, vajon az elmúlt években, mennyi és milyen mértékű manipulatív hazugsággal vezették még félre a világot? Miért hazudnak folyton nekünk? Ezekre a kérdésekre a válasz, a poszt folytatásban lesz megtalálható…
Hogy miként is alakult ki ez a helyzet, arra jó részt már válaszokat adtam a két előzetes posztban. De miért is van szükség a politikában – a hatalom fenntartása érdekében – az igazság elhallgatására vagy a valótlanságok terjesztésére? Mert valójában mindenki szerepet játszik a világunkban. A színészek pedig a színházban játszanak és egy adott színdarabban szerepelnek. Eljátszanak számunkra egy olyan modernizált színdarabot, melynek színpadi díszleteit a legnagyobb titokban és a tökéletes illúzió megteremtése érdekében, már előzőleg lecserélték és újra berendezték. Mely színházi környezetben a történések a végletekig megkoreografáltak, a szerepek előre leosztottak és ahol a párbeszédek is megrendezettek. Nekünk mindössze annyi a dolgunk, hogy hátradőljünk és beleéljük magunkat a színészek játékába és a történet alakulásába. A jegypénztárakban már befizettük a jegyek árát, a nézőtér soraiban a helyünket is elfoglaltuk. Ahonnan mindenki a saját lehetőségeihez mérten, ki egy páholyból, ki az emeletről nézve, a földszint első sorából közvetlenül vagy az utolsóból kissé távolabbról, de várja a történet végkifejletét. Miközben az előadással megragadják a figyelmedet, az illúzió szemfényvesztése és a színház világának színjátéka is valósággá válik a számodra és te elhiszed azt, amit látsz. Sokakat végleg rabul ejt az előadás varázsa és teljesen beleélik magukat a látottakba. Már nem tudnak és nem is akarnak kilépni a színház megrendezett álomvilágából. Nem tudják hol ér véget az álom és hol kezdődik a valóság. Ezért inkább a megtévesztő színjátékot is valóságként azonosítják és foggal-körömmel ragaszkodva hozzá, próbálják fenntartani az illúzió állapotát. Mert önmagunk becsapása, még mindig könnyebb és kellemesebb, mint szembenézni a lesújtó valósággal. A politikai hatalom éppen ezért nem más, mint az emberek megtévesztése. Azt akarják, hogy csakis azt lásd meg és azt hidd el, amit ők szeretnének. Hogy az ő gondolatuk, a tiéd is legyen. A valódi hatalom, nem más, mint a befolyásolás művészete. A könyörtelen valóság elrejtése a szemeid és a saját gondolataid elől. A világ félrevezetése.
Persze elméletileg nagy különbség lehet – egyes kialakult kényes politikai, gazdasági vagy háborús helyzeten belül – az igazság visszatartása, elhallgatása, elferdítése, eltakarása vagy eltüntetésének oka között. Azonban ez a fajta megszűrt információkra épülő kommunikáció valójában tömegmanipuláció. Melynek mértéke a mögöttes szándékon, igazából mit sem változtat. Mert a befolyásolás és a megtévesztés, mindig valaminek az érdekében történik és ahol érdek van, ott célok is akadnak. A kitűzött célok elérése viszont sok lemondással, áldozattal és szenvedéssel jár együtt, melynek végrehajtása szilárd eltökéltséget igényel. Az elhatározásoknak ezért mindig nagy ára van, melyet viszont mások fognak megfizetni. Így a valóság és a tények elhallgatása, tulajdonképpen nem más, mint hazugság különböző fokozatai. Mert az illúziókeltés mögött, igazából – az őszinteség és a beismerés hiánya, a felelősségvállalás áthárítása, az információ elhallgatása, a valótlan állítások, a megtévesztés, a félrevezetés, a tagadás, a dezinformáció vagy a valós történések utólagos titkosítása – áll a háttérben, melyek nyomós érveket lepleznek. Így lesz a teljes igazság elhallgatásából, színtiszta manipuláció. Mert minden okkal történik. Még soha semmilyen nagyobb horderejű változás – amely emberek életére volt kiemelt hatással – nem alakult ki a történelem folyamán, véletlenül. Ez pedig egy olyan megkerülhetetlen tény és szabályszerű összefüggés, mint akár egy a fizikai jelenséget leíró törvény. Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni ennek a félrevezető szándéknak az indítékait.
Mert mindig kell valami ösztönzés a világ felé, hogy arra haladjon amerre szeretnék. Ennek érdekében, generálnak addig nem is létező problémákat, mely a később meghozott kemény döntéseket igazolhatja. Válaszként, az előidézett és megtervezett vagy olykor előre nem látható helyzetekre. Legyen az akár a migrációs válság, egy világjárvány, a megváltozott energiakitettség miatti gazdasági visszaesés, a lakosságot érintő megszorítások, a transzszexualitás elfogadtatása, a klímavédelem és a zöld átállás vagy éppen egy kirobbantott háború folyamata. Amelyek az okozott lezárásokat, korlátozásokat, megszorításokat, a szabadságjogok csorbítását, a függetlenedés szándékát, a gazdasági szankciók bevezetését, a támogatások nyújtását, a fegyverek szállítását és ezen folyamatok szükségességét támasztja alá. Mindig nyomós érvekkel kell alátámasztani, a helyzetre adott válaszokat. Ezáltal kell hitelessé és elfogadottá tenni a kitűzött politikai célokat és a bevezetett döntések egyedüli helyes irányát. Mert folyton szükség van egy újabb hivatkozásra, amit a zászlóra lehet tűzni. Amely felhatalmazást adhat az elkövetett bűnökre. Régen ezen törekvésekre elég volt, ha csak az Egyház adta az áldását és máris „Isten nevében!” felkiáltással végig lehetett rabolni és gyilkolni a fél világot. Majd következett a lassan belénk nevelt és végül mindenki által hőn áhított, ám valójában sohasem létezett szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje. Majd a világ újrafelosztása és a gyarmatosítás kora. De ez sem volt elég jó, és kellett még ezen folyamatokra, két pusztító világégés és egy hidegháborúba torkollott fegyverkezési verseny. Mert fegyverből sohasem lehet elég. Ezt követte a megosztó, mindenféle …izmus propagandájának korszaka, mely alatt sikeresen szétválasztották és egymással szembenálló hatalmakhoz csatolták a nemzeteket. Az ember valójában mindig, mindenre ideológiákat gyárt, saját tettei igazolása érdekében. Előbb valamilyen nagy közös feladat ürügyén, alkalmi szövetségbe tömöríti a világot, majd ellenségeskedést szítva közöttük szétválasztja. Mindig aszerint, hogy éppen milyen elérendő célokat szeretnének általa megvalósítani. Valakik odafent újra eldöntik és kitalálják helyettünk, hogy mi lenne a jó nekünk és hogyan kellene élnünk. Majd az idők változása okán és mert a globális kapitalizmus, világgazdaságot bekebelező folyamatát már nem lehet megállítani… kezdődhet minden elölről. Szintén a már jól bevált recept szerint, ismételten hangzatos eszmék mögé bújva. A demokrácia, a szabadság és a béke értékeit hangoztatva, hatalmazza fel az ember újfent önmagát, a soron következő pusztításra. Tartós béke, harcolj érte! De most éppen miért kell harcolunk a békéért? Ráadásul szinte a világ összes fegyverével? Valójában el tudja valamelyik politikus magyarázni, hogy miért is kell folyton egymás ellen harcolnunk? Nem tudja. Mert az már nem hazugság lenne, hanem maga az igazság…
Az igazság pedig valójában az, hogy ezen folyamatok egyikére sem lenne szükség. Az emberek és a nemzetek nem igénylik ezeket a konfliktusokat, de a világot és a történelmünket mégis alakítani szeretnék egyes érdekcsoportok. Mivel számolnak azzal a ténnyel, hogy világunk egy zárt rendszert alkot. Így ha azt többé nem irányítanák, hanem önmagára hagynák a fejlődését, a túl sok lehetséges változó miatt – a káoszelméletnek megfelelően – nem előre jelezhető irányba haladna. A káosz ebben az esetben nem zűrzavart jelképez, hanem olyan irányíthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamatokat jelöl, amely teljesen kiszámíthatatlan változást okozna a rendszerben. Bár ez a kiszámíthatatlanság egyúttal nem jelent rendezetlenséget, annak mégis megjósolhatatlan lenne az eredménye és a végkimenetele. Ez a változás viszont félelemmel töltené el azokat, akiknek érdeke a meglévő erőviszonyok fenntartása vagy tovább növelése. Képzeld csak el, mi történne, ha mindenki egyszerre hirtelen feleszmélne? Ha megértené végre a Mátrix valódi üzenetét és végre öntudatára ébredne az emberiség? Ha fellebbentené a fátylat, mely addig eltakarta előle az igazságot és megtörné az illúzió keltette szemfényvesztés kábító bódulatát? Elvetné a jelenkor eddig felépített hierarchikus szemléletét, hatalmi és gazdasági működését, az anyagi javak és az esély lehetőségek egyenlőtlen elosztását. Míg végül a kialakult világrend, emberek feletti uralmának kiváltságát is megkérdőjelezné. Ezzel pedig eljutottunk, a blogot elindító első poszthoz, A háromlábú szék bevezető gondolatához. Így tehát látható, hogy valóban minden-mindennel összefügg. Ahogyan az is igaz, hogy mindössze egyetlen állandó létezik a világunkban. Maga az elkerülhetetlen változás.
De amíg ez nem történik meg, addig is fontos lenne tudatosítani az emberekben néhány valódi igazságot és ezzel elűzni a megtévesztő és valótlan gondolatokat, világunk elképzelt vagy vélt működéséről. Mivel belső hangunk elnémítása, az illúziónk fenntartása érdekében a legnagyobb hazugság, amellyel áltathatjuk saját elménket és vele az emberi szellemet. A hatalom ereje pont abban áll, hogy megtévesztő idegen gondolatok hatására, összezavarja a belső iránytűdet és hamis értékszemlélettel fertőzi meg a világlátásodat. Mert egyedül a félelemben és a tudatlanságban tartás és az ezeknek köszönhető megosztott gondolkodás tesz bennünket irányíthatóvá. A hatalom megóvását, a tudatlanság állapotának fenntartása – ezzel a hiteles információk tagadása, az igazságok elrejtése és a valós összefüggések átláthatatlanná tétele – szolgálja. A politikai hazugságok valójában épp azt a célt valósítják meg, hogy a világ valós működését elrejtsék a szemed elől.
Így hát ezekről nem tudva, töretlenül hiszel tovább a demokrácia vezérelveiben. Abban, hogy meghallják a szavad, számít a szavazatod, lehet ügydöntő véleményed, elismerik a tevékenységed és hogy az elfogadó és szabálykövető magatartásoddal vagy olykor a tiltakozásaiddal, példát mutathatsz másoknak. De ez mind nem igaz. Mert valójában nem számít a szavad, a véleményed és az ellenvetésed sem. Az akkumulátorgyár akkor is felépül, ha jogos és valós érvekkel tiltakozol ellene. A háború sem fog hamarabb véget érni, ha kimész az utcára jelszavakat kiabálva tüntetni. A föld sem lesz élhetőbb, ha kiülsz klímaaktivistaként tiltakozni és akadályozod vele az emberek napi életét. A környezetünk sem lesz sokkal tisztább és zöldebb, ha szelektíven válogatod a szemetet és ha elektromos autóval jársz a városban. A világ problémáit nem az átlagember okozza, így mivel arra nincs ráhatása, megoldani sem tudja. Az egész folyamat csakis arra jó, hogy a pornépre hárítsák át a multik elképesztő felelőtlenségét. Míg a valódi szennyezésért felelős globális nagyvállalatok, mindössze egy olcsó marketing trükkel és mögöttes politikai szándékkal, zöld hazugságok mögé bújva zsebelik be azt a hatalmas méretű profitot, amely a világ és az emberek kizsákmányolásából származik. Tudod miért nem érdekli őket valójában a klímavédelem és miért nem tesznek ellene? Mert az kiadásként jelentkezne és csökkentené a bevételt. Nem hiszed el? Akkor nézd meg, hogyan kerül az országnyi méretű műanyag szemét a világ óceánjaiba. Hogyan szállítják át a mérgező elektronikai hulladékot a harmadik világba. Azt is nézd meg milyen körülmények között, mennyiért és hogyan bányásszák Afrikában az elektromos akkumulátorhoz szükséges ritka és mérgező nehézfémeket. Szembesülj vele, hogy a zöld technológia az előállítása során, valójában milyen elképesztő környezeti károkat, súlyos egészségügyi problémákat és genetikai rendellenességeket okoz. Vedd észre, hogy az igazságot elrejtik előled. A zöld átállás csak az embereknek jelent kiadást, mert a globalista nagyvállalatok ebből is nyereségesen jönnek ki. Mivel minden korlátozás, amely látszólag a fenntarthatóságot, és a klímavédelmet szolgálja valójában bomba üzlet. A politikusok ezért, engednek a gazdasági lobbi befolyásának és az ellened hozott rendeletekkel és szabályokkal csak tovább korlátozzák a szabadságodat és a lehetőségedet. A rendszer nem a te érdekeidet szolgálja, hanem a multinacionális nagyvállalatok befektetőit és részvényeseit. Mert a gazdaság szekerének tovább kell futnia. Akkor is, ha régiós összevetésben is a legalacsonyabb bérek miatt, már csak külföldről toborzott munkavállalókkal lehet kielégíteni a betelepült multik és a munkáltatók profitorientált érdekeit. De akarod tudni, valójában miért tartják alacsonyan a béreket? Nem a bérköltségek és a kiadások nagysága miatt, nem az infláció és az elszállt energiaárak miatt. Az egyedüli oka ennek, hogy így tudják hosszútávon kiszolgálni a befektetők érdekeit. Mert az alacsony bérek vonzó befektetési célpontot nyújtanak, és csökkentik a működési költségeket. Ráadásul ezek a befektetők további állami támogatásokat és adókedvezményeket is kapnak. Miközben az alacsony bérszínvonal miatt, függőségi viszonyt alakítanak ki és korlátozzák vele a saját életminőségedet és a további lehetőségeidet. A megélhetési válság miatt egyszerűen rákényszerítenek, hogy eladd nekik a munkaerődet, a tehetségedet, a tudásodat, a szakértelmedet, a szabadidődet és legvégül az egész életedet. Miközben a teremtő energiádat végérvényesen és visszavonhatatlanul elpazarlod.
Ennek okán szembesülj azzal a ténnyel is, hogy a szabadságod valójában illúzió, mert egyáltalán nem vagy szabad. Helyette ezernyi kötöttség, áll az utadba. Legtöbbünk szinte már természetesnek veszi ezeket, de hidd el korántsem az. Mert miközben korán és álmosan kelsz, hajnalban már kapkodva kell reggelit készítened a családnak. Rögtön utána rohansz a gyerekkel az oviba vagy a suliba, miközben még enni sem volt időd és a kávé csak marja az üres gyomrodat. Beérve egész nap robotolsz a munkahelyeden – megalázóan alacsony fizetésért – miközben pörgeted a profitot a multinak vagy a tulajdonosnak. Vagy jobb esetben még több munkáért, de nagyobb fizetésért a saját vállalkozásodban, önmagadnak. Délutánig húzod az igát, majd nyomás vissza a gyerekért és irány a bolt. Otthon este vár a többi munka. Főzöd a vacsorát, ordítasz a gyerekkel, mert kupit csinált vagy mert nem tanul. Közben bedobod a koszos edényeket és a mosnivaló ruhákat. Átnézed a számlákat. Osztol-szorzol és matekolsz, de sehogy nem jön ki. Közben valami elromlott megint és újat kell belőle venni. Az autót is várja a szerelő, már előre rettegsz a számlától és megesz közben az ideg. Nyaralni kellene menni, de tavaly és azelőtt sem voltál. De ez még mindig a jobbik eset, mert lehet, hogy a lakásod is bérled és a bevételed java része elmegy a bérleti díjra és a rezsire. Egész héten melózol, a gyereked már alig látod, otthon is csak fél szavakat váltasz vele. Telnek az évek és nem is láttad felnőni, azt se tudod mi érdekli, kik a barátai, mik a félelmei. Utálod az egész életed, a munkádat, a körülményeidet. A kapcsolatod is megsínyli ezeket és válságba kerül. A szabadnapodon viszont leülhetsz legalább meccset nézni vagy egy sorozatra, miközben legurítasz néhány doboz sört. Majd dobsz egy szelfit vagy egy agyon filterezett fotót az Instára. A kölök úgyis egész nap a TikTok előtt ugrál, legalább lássák a követők, hogy nálatok minden a legnagyobb rendben van…
De az eddigiek még mindig csak a hazugságok kellemesebbik része. A leplezett igazság, még ennél is sokkal komorabb. A valóság, amit megpróbálnak elrejteni a világ szeme elől. Mert ez a rendszer nem az embereket és a társadalmat szolgálja, hanem azok érdekeit, akik a háttérből irányítják a világunkat. A politika pedig ennek megfelelően, mindössze kiszolgáló eszközzé válik a valódi hatalom kezében. Feltűnt már, hogy minél több politikus és gazdasági szereplő részvételével zajlik a világban valamilyen gazdasági, béke(háborús) vagy klíma konferencia, azt követően egyre több korlátozás és megszorítás fogad bennünket? Be kell vallani, hogy probléma megoldásban nem, a létrehozásában viszont annál hatékonyabbak, a delegált hölgyek és urak. Azt hihetné az ember, hogy ennyi tanult és képzett ember, együtt csak ki tud találni valami okosat, amitől jobbá válhat a világ. Mivel az egész civilizációnkat és a történelmünket áthatja az erőszak és a háború rémképe, így talán elejét vehetnénk vele a háborús konfliktusoknak vagy akár felszámolhatnánk a szegénységet és az éhezést. De valójában nem ez a helyzet. A világ pedig egységes idiótaként viselkedik és birkaként tűri, hogy vágóhídra hajtsák. Persze valójában ezeken az egyeztetéseken közreadnak sok új elképzelést, de az nem szolgálja a világ érdekeit. Teszik pedig mindezt mély meggyőződésből és saját önző hatalmi érdekből, vagy olykor utasításra és páni félelemből. Jól tudva, hogy nem léteznek szövetségek, csak alkalmi megállapodások és egyéni érdekek. Nincsennek valódi szövetségesek sem, csakis uralkodók és alattvalók léteznek. De ugorjunk vissza néhány gondolatot, mert valójában, hogy is lehetne elejét venni egy konfliktusnak vagy éppen kitörni készülő háborúnak? Úgy gondoljuk, hogy ezek csak úgy teremnek a földön? Találkozik egy ukrán és egy orosz polgár és egymásnak esnek, mert valamelyik meghúzta a másik autóját? Ez nem így működik. Minden konfliktus és háború előre megtervezett. Fel kell rá készülni, elő kell teremteni hozzá a forrásokat, információkat kell szerezni, majd elemezni és kiértékelni, előrejelezni a várható fejleményeket, a nemzetközi reakciókat és a gazdasági hatásokat. Titkos politikai megbeszéléseket és egyeztetéseket kell kezdeményezni és támogatókat kell hozzá keresni. Majd be kell indítani a gépezetet, meg kell kezdeni az ellenségkép gyártását és ki kell alakítani a mély ellentéteket. Erős hivatkozási alapot kell gyártani a konfliktus kirobbantása érdekében, mely folyamatokra ott vannak a titkosszolgálatok, a diverzáns egységek és a háttérben maga a kormány. Minden ilyen cselekményt érdekből, hosszas mérlegelést követően, elhatározás és kiadott utasítás alapján valósítanak meg. Ez egy elképesztően bonyolult folyamat, mégis csúszhatnak bele olykor olyan stratégiai hibák, mellyel előre nem számoltak. Hogy mire gondolok? Itt van ez a 80 éves öregember, aki az amerikai elnöki pozíciót tölti be úgy, hogy valójában már teljesen alkalmatlan erre a feladatra. A koránál, állapotánál és az egészségénél fogva is képtelen, az elnöki intézmény követelményeinek ellátására. Szellemileg annyira leépült már, hogy sokszor azt sem tudja, éppen hol van vagy ki ellen harcol az országa. Aki elesik a saját lábában, eltéved a pódiumon és kezet nyújt a levegőnek, és ha éppen nem alszik el egy sajtótájékoztató vagy interjú közben, akkor kislányokat harapdál vagy nőket ölelget. De tudod mi ebben az igazán rémisztő? Ha Biden képtelen ellátni a feladatát, akkor valójában ki irányítja a háttérből az USA-t? Ki az, aki bábként rángatja az amerikai elnököt, vele a fél világot és az egész nyugati politikus siserahadat? Ez volt tehát az a bizonyos stratégiai hiba. Mert egy olyan elnököt akartak ezen politikai döntések hátterébe állítani, aki ezeket a feladatokat, a valóságban képtelen lenne ellátni. Így ahogy írtam, valóban egy színjáték zajlik a szemünk előtt… A kérdés tehát adott és vele az egyik legnagyobb talány is. Ki irányítja valójában az amerikai geopolitikai folyamatokat? Kinek van a világon ehhez akkora hatalma, hogy bábként tudja használni a médián keresztül Bident és Zelenszkijt, a világ megtévesztésére? Ezzel pedig ezt a szégyenletes konfliktust és a közvéleményt úgy alakítva, hogy a nyugati világban egyedül Putyint és az orosz népet tegye a háborúért felelőssé?
Nos, ezeken az igencsak súlyos kérdéseken, érdemes lenne kissé elgondolkodni a világnak és azoknak a politikusoknak, akik lehetővé tették a jelenlegi helyzet kialakulását. Mert szerintem elképesztően nagy ostobaság, ekkora hatalmat és befolyást, mindössze néhány kiváltságos ember kézbe helyezni és hagyni azt, hogy kényük-kedvük szerint alakíthassák át a társadalmat és vele az emberiség jövőjét.