„Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”
Steve Jobs
Nocsak egy újabb idézet, ezúttal az Apple egykori alapító és mindenható vezérétől. Persze most ismételten szabadkoznom kell, mert egyáltalán nem híres emberek gondolataival akarok figyelmet kivívni a blog számára. De ezek az idézetek, mégis nagyszerű témaindítók. Figyelemfelkeltőek és adnak egyfajta útirányt is a poszt tartalmára vonatkozólag. Illetve remélem, hogy egy kis érdeklődést is a saját gondolataim felé azoknak, akik még nem olvastak bejegyzést a blogról, és egyúttal fogalmuk sincs ki is az, aki annak keretén belül kérés nélkül osztja meg a gondolatait. Ez igazából érthető is, mert jelen világunk nem arról híres, hogy ismeretlenek meglátásait, fenntartások és előítéletek nélkül befogadnák az emberek. Eltudom fogadni azt, ha valaki így vélekedik és ezen szemléletmód alapján, éli az életét. Ám ha sikerül a blog tartalmával és a benne átadott szemléletmóddal gondolatokat elindítani, akkor az írásba befektetett energia máris megtérült és elérte a célját. Azonban, ha nem ez történik a bejegyzések olvasása közben, és maradnak a mélyen berögzült előítéletek, az is elfogadható. Kellenek a szabálykövető és tekintély elvű emberek, mert nélkülük nem lenne a világunk olyan, amilyen és azzal ez a blog is értelmét vesztené. De szerencsére vagy hát a társadalom nagy bánatára, ez sajnos nem így van. Így ezzel a tudattal kell együtt élni. Viszont fontosnak tartanám megemlíteni, hogy a poszt további része, tabudöntögető tartalommal fog bírni. Így csak azoknak javaslom az elolvasását, akik a rögzült mintáik ellenére valamennyire nyitottak maradtak és elfogadnak egy fontos vezetési és azon túlmenően mélyebb társadalmi problémát érintő, illetve az elfogadott dogmáknak homlokegyenest ellentmondó véleményt. Ha valaki mégsem ennyire nyitott, és maradna inkább az ismert – ezért számára biztonságot nyújtó – társadalmi hierarchia rendszerében és annak illúziójára épült világában, akkor tegyen úgy, ahogy azt jónak látja. Ez a blog, sajnos nem nekik íródott…
Szóval Steve Jobs… Őszintén? Nem igazán kedveltem, de két dologban mégis zseniális volt. Egyrészt tudott újat teremteni és ehhez mindig megtalálta azokat az embereket, akikre az álmai megvalósításához szüksége volt. Mert újító szándékából eredő határtalan lelkesedése és nem szokványos – ellentmondást nem tűrő – maximalista szemléletmódja miatt, magához vonzotta azokat az embereket, akik elfogadták nézeteit és saját egyedi megoldásaikkal segíteni tudták céljai elérésében. Nekik köszönhetően felépítette a világ legnagyobb cégét és vele az egyik legismertebb világmárkát. Másrészt, amiben igazából zseniális volt, hogy megértette mi kell ahhoz, hogy egy új elképzelésből, addig még soha nem látott dolgot teremtsen. Ehhez pedig azoknak az egyedi kreatív emberek a segítségére volt szüksége, akik megoldásokat találtak az elképzeléseire.
„Az őrültekhez szólok, a különcökhöz, a lázadókhoz, a bajkeverőkhöz, akik nem követték a többieket. Akik másképpen látták a dolgokat. Nem szerették a szabályokat és nem törődtek bele a változatlanságba…”
Fenti jellemzés egy kiragadott filmrészlet szöveg az Ashton Kutcher főszereplésével készült, Jobs – Gondolkozz másképp 2013-as életrajzi filmből, amely zseniálisan mutatja be a poszt témájának fontos mondanivalóját. Mert egyedül ezen emberek forradalmian új és fáradhatatlanul tevékeny alkotómunkája tette lehetségessé, hogy megvalósíthassa az álmait. Így hát mindenkinek, aki még nem látta, és valahol-valamilyen „vezetői” területen aktívan tevékenykedik, illendő megnézni és egy kicsit elgondolkozni a film, és jelen poszt mélyebb üzenetén.
Mi volt a bajom vele? Mindössze annyi, hogy remekül hozta a célorientált és feladatkövető nagybetűs vezető szerepét. Aki mindent és mindenkit beáldozott, ha szükséges volt a cél elérése érdekében. Mert a tervek megvalósítása, a vállalat érdeke, a hatalom és a pénz mindenek felett állt. Igaz, hogy zseniális és jövőbelátó elképzelései voltak, de egyúttal akaratos és ellentmondást nem tűrő személyisége, zsarnoki természetében nyilvánult meg. A munkatársai rettegtek tőle, de egyúttal tevékenysége és karizmája mégis bevonzotta azokat az embereket, akiknek az álmai megvalósulását köszönhette. A munkamániás élet és szemléletmódja, illetve az emberekhez köthető viszonya viszont elég hamar közelebb hozta számára a véget, mely betegségben jelentkezett. Életszemlélete csak a halálos ágyán változott meg. Mi a tanulság? Az, hogy nem érdemes illúziókat kergetve halmozni a pénzt és a vagyont, és a cél elérése nem ér meg bármilyen áldozatot. Nem lehet álmainkat kergetve kizsigerelni azokat az embereket, akik alkotó kreativitásukkal saját célunk elérését segítik. Mert a célok elérésének, mindig nagy ára van. Ezt az árat és áldozatot, viszont mindig mások fizetik meg. De erről majd egy külön posztban lesz bővebben szó…
Mit tudhatok én erről? Nos, én is egy kreatív alkotó ember vagyok, noha a társadalmunk sajátos működési elve és berendezkedése – beleértve az oktatást és a munkavégzést – ezt mindig igyekezte bennem elnyomni. Aki olvasta az előző bejegyzést, annak már lehet némi fogalma arról, miért is nem sikerült ez… Az alkotók mindig a saját útjukat járják, de mégis tudnak kapcsolódni a többiekhez és tevékenyen segíthetnek másokat abban, ami éppen szükséges. Persze közben ők is sokat tanulnak belőle, mert miközben tanulnak, újabb és újabb mélységeket és határokat fedeznek fel önmagukban. De az alkotók sohasem fognak kiszolgálói szerepet betölteni. Olykor ugyan rákényszerülnek és ideig-óráig ők is beállhatnak a sorba, de könnyen észrevehető rajtuk, hogy ami mással működik, az velük nem fog menni. Egyszerűen máshogy vannak összerakva és behuzalozva. Kreatív alkotó elméjük, mindig alkotni, teremteni és újítani szeretne. Létrehozni újabb még nem létező dolgokat, megoldani a fennálló problémákat, egyszerűbbé és hatékonyabbá tenni a folyamatokat vagy átgondolni és kijavítani a téves, hibás vagy rossz elképzeléseket. Mindig új utakat és lehetőséget szeretnének kipróbálni, függetlenül, fojtogató szabályok és korlátozások nélkül. Mert bármennyire is szeretnék őket irányítani, az ő esetükben ez a megközelítés nem lesz járható út. Az alkotók sokkal intelligensebbek, önérzetesebbek és büszkébbek annál, hogy ezt elfogadják és behódoljanak más elképzelésének vagy akaratának. Ha mégis ez történik, az minden meggyőződés ellenére csak illúzió lesz, mely ez esetben visszafelé nyilvánul meg és pont azt fogja ringatni ebben a téves hitben, aki éppen megteremteni szeretné annak látszatát. A kreatív embereket, legyenek bár szabadlelkű művészek vagy zseniális alkotók, mindig a szabad és korlátozás nélküli önkifejezés hajtja. Mert ők azok, akik – mindig és mindenkor és főként mindenki számára – jobbá szeretnék tenni a világot. De nem önös érdekből, hanem mély belső hitből és csakis meggyőződés alapján, az emberek és vele együtt, mintegy a világ fejlődését elősegítve.
Az irányítás szándéka, pedig önmagában csak egy illúzió, mely ráadásul mindkét irányban megvalósul és torzítja el a valóság szövetét. Mert az ember eleve szabad és független lélekkel rendelkezik. A gondolataink pedig éppúgy szabadok és annak köszönhetően érzelmeink, érzéseink, és meglátásaink is. Így a kívánt cél elérése vagy az adott feladat végrehajtásának megvalósítása, mindig eltérő motivációval és más érdekből történik. Nem lehet ugyanazt az elvárt szubjektív értékrendszert, szemléletmódot, elhivatottságot és alkalmazkodást mindenkire egységesen ráerőltetni. Meg kell érteni, a másik fél szemszöge mögötti gondolatiságot, a mögöttes szándékot, a motivációja mozgatórugóját és az elképzelése természetének hitvilágát. Az irányítás erőltetése, pedig csak arra jó, hogy elriasszuk vele azokat a kreatív alkotókat, akiket éppen ellenkezőleg, magunk mellett szeretnénk tudni.
De tudom, hogy ezt még sokan nem fogják megérteni és elhinni, mert ők jelenleg még a társadalmi rendszerünk keltette illúziók világában élnek. „Te irányítod a dolgokat!” – mondod, mindezt mély meggyőződéssel és átéléssel, de valójában legbelül becsapva önmagadat. Nem is kell elhinni minden külső forrásból származó véleményt, ezt már a bejegyzés elején is említettem. De tégy fel ilyenkor önmagadnak egy kérdést, és ennek köszönhetően legalább magaddal szemben legyél őszinte. Ha valóban te irányítod a környezeted és ebbe a rendszerbe tartozó embereket, miért vannak létező, de általad nem észrevett problémák? Mert ha te irányítasz nem lehet probléma, mert mindent a legjobban csinálsz vagy előfordulhat, hogy esetleg mégsem? Ha viszont nem te irányítod a dolgokat, és az emberek szabad szemléletmódú és általam említett hozzáállása érvényesül, akkor miért is lenne minden jó? Mert ugye mindig eltérő szemléletmódok és különböző érdekek találkoznak egymással… Vajon mégis igaz lehet, hogy senki sem irányít, hanem esetleg minden megy a maga útján? De akkor hogyan kapcsolódnak ebbe a gondolatmenetbe a kreatív alkotók, akik mindent jobbá szeretnének tenni? Úgy, hogy nem egységes az értékrendünk, mert ami nekünk prioritás, az másnak nem az. Ami nekünk kitűzött és elérendő cél, az másnak csak délibáb vagy hamis és önző értékrend. Mégis ezek az eltérő szemléletmódok találkozhatnak és segíthetik egymást akkor, ha elfogadjuk és megértjük egymást és elengedjünk a mélyben rögzült dogmáinkat. „A vezető mindig irányít.” „A főnöknek mindig igaza van.” „Az alkalmazottakkal csak a gond van.” „Egy mindenkiért, mindenki egyért.” „Ez egy nagy család.” Ezek a kijelentések, mindössze légvárakon, illúziókon és olykor hazugságokon alapuló dogmák. Mert valójában senki sem irányíthat senkit. Az emberekkel csakis együttműködni lehet. A legfontosabb, hogy megértsük közben a másik gondolatvilágát és elfogadjuk az eltérő szemléletmódjából eredő elképzeléseit. Végezetül a szabályok és korlátok felállítása helyett, adjunk teret azoknak a különös és sokszor meg nem értett kreatív alkotóknak, akik „csak” jobbá szeretnék tenni a világot és teszik azt önzetlenül, mögöttes és eltitkolt szándék vagy érdek nélkül. Mindezt azért, mert ha ezt nem engedjük meg, akkor is megteszik. Kerülő úton ugyan, de előbb vagy utóbb sikerrel fognak járni. Akárhogyan is szeretnénk, de a változást nem lehet feltartóztatni.
Mert a változás maga az élet…
„Aki elég őrült ahhoz, hogy elhiggye, hogy meg tudja változtatni a világot, az meg is teszi.”
Steve Jobs